6. felvonás

Sziasztok! :)
Amint látjátok, történt egy kis arculatváltás a blogon. Remélem tetszik ;) 

Nem húzom tovább az időt, jöjjön az új rész!!

Puszi ♥ - W.

Ui.: Ha tetszik a történet, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak, vagy hagyjatok megjegyzést. Szívesen veszem a véleményeket!! :))

ZAYN

A hozzám simuló Wendy közelsége megrészegített. Már a harmadik olyan filmet néztük, amiben fogalmam sem volt, mi történik. Minden figyelmemet a karomban tartott angyal kötötte le. Egy ideje már csak csendesen szuszogott, elaludhatott, gondoltam. A fiúk most hangos nevetésben törtek ki, mert az egyik filmbeli fickó ráöntött valamit a másik fejére.

    Wendy mocorogni kezdett és ijedten pillantott körbe. Miután megnyugodott álmosan pislogott rám és egy hatalmasat ásított. Puszit nyomtam a homlokára:

- Szeretnél felmenni lefeküdni?

Bólintott. Az ölembe kapva felálltam vele a kanapéról.

- Hova-hova fiatalság? – vigyorgott Lou. 

- Hagyjál, Louis! Álmos vagyok – dünnyögte a nyakamba Wendy. 

- Jól van, most az egyszer megkegyelmezek. 

- Igazi úriember vagy! – motyogta szarkasztikusan.

Lou felnevetett, odasétált hozzánk, megpaskolta Wen fejét és puszit nyomott az arcára.

- Jó éjt, kicsi Wendy! 

- Jó éjt, Tomlinson!

A fiúk sorban elköszöntek tőlünk és végre elindulhattunk az emeletre.

    Finoman az ágyra fektettem az édesen szuszogó Went és betakartam. Elkezdtem levenni a pólómat és a nadrágomat.

    Hirtelen a rémülettől elkerekedett szemekkel ült fel. Megijesztett. Egyik lábam még a nadrágomban volt, elvesztettem az egyensúlyomat és elterültem a földön. Hangosan felnevetett.

- Ha-ha-ha. Nagyon vicces! – dörzsölgettem sértődötten a sajgó könyökömet. Igyekezett komoly arcot vágni, beharapta az ajkát, de még így is kirobbant belőle a nevetés.  

- Na, most aztán nem menekülsz! – vetettem rá magam az ágyra. 

- Neee! – visította és az ágy másik vége felé igyekezett, de én gyorsabb voltam, visszarántottam. Nevetve, lihegve feküdtünk egymás mellett. A könyökömre támaszkodva kisimítottam egy tincset az arcából: 

- Mi volt a baj az előbb?

- Fogat kell mosnom. 

- És mi tart vissza tőle? – húztam fel a szemöldököm. 

- Nincs fogkefém. 

- Használd az enyémet! 

- Fúúújj…undi! – fintorgott. 

- Mondja ezt a lány, akinek a nyelve már többször járt a számban. – vigyorogtam.

Finoman a vállamba bokszolt, felpattant és magára zárta a fürdőszobaajtót.

WENDY

- ÁGYÚGOLYÓÓÓÓ – vetődtem az ágyra Zayn mellé.

Átkarolta a derekam, magához húzott és megcsókolt. Szája finoman mosolyra húzódott közben. Nyelve lágyan szántott végig az alsóajkamon bebocsátásra várva. Enyhén elnyíltak ajkaim és ő máris vadul utat tört magának. Nyelveink forró táncot jártak. Lihegve elhúzódott tőlem. Ez volt eddigi életem legjobb csókja. Homlokát az enyémnek döntötte, szeme gyönyörűen csillogott. Kezét a nyakam alá csúsztatta én pedig a mellkasához bújtam. Illata mámorító volt.

- Az ott micsoda? – mutattam a komódján álló csészealjszerű világító izére.  

- Khhmm…- köszörülte meg a torkát – az éjjeli lámpám. 

- A micsodád? – néztem fel rá értetlenül. 

- Jól hallottad. Félek a sötétben – jött teljesen zavarba. – Tudom, gyerekes meg minden, de…- mutatóujjamat a szájára tapasztottam belé fojtva a szót. 

- Szerintem aranyos – rántottam meg a vállam.

Megkönnyebbülten elmosolyodott és karjait még szorosabban fűzte körém. Légzése fokozatosan lelassult, elnehezedett. Mély álomba szenderült. Nyomtam még egy puszit az alkarjára és én is követtem a példáját.

ZAYN

Valami selymes ért az arcomhoz, majd puszik és apró harapások kezdtek záporozni a fülemre. A reggel nem az én napszakom, így durcásan felnyögtem:

- Hagyjál! – a másik oldalamra fordultam, de az ébresztőm kíméletlen volt. A másik fülemnél folytatta a kínzásomat.  

- Ébresztő, álomszuszék! A hasadra süt a nap! – hangja édesen csengett, forró lehelete perzselt, ahogy a fülembe suttogott. Résnyire nyitottam a szemem és Wendy nézett rám mosolyogva. 

- Jó reggelt! – mondta. 

- Neked is! – hangom még kicsit rekedt volt a megzavart álomtól. 

- Hazaviszel? – bújt a mellkasomhoz. 

- Persze, azonnal – motyogtam és már hunytam is le a szemem. 

- Naaa! – bökte meg az oldalam erősen. – Ne aludj vissza! 

- Rendben – sóhajtottam. – Felöltözök és mehetünk – húztam magamhoz egy rövid csókért és kimásztam mellőle.

WENDY

Az este nem volt lehetőségem szemügyre venni őt, de most ahogy előttem állt egyetlen Calvin Klein alsóban kocsányon lógtak a szemeim. Fejemet tenyeremre támasztva figyeltem őt. Kidolgozott izmai szépen körvonalazódtak. Széles vállai erőt sugalltak. Észrevette, hogy bámulom:

- Mi van? – nézett rám még mindig álomittas tekintettel. 

- Semmi, csak tetszik, amit látok. 

- Nekem is tetszene, ha csak fehérneműben lennél – eresztett meg egy pajzán vigyort – vaaagy... a nélkül! 

- Perverz! – hajítottam felé egy párnát nevetve. Kitért előle és máris mellettem termett. Felrántott az ágyról, talpra állított és hozzám simulva csókolni kezdett. Kicsapódott az ajtó. Ijedten rezzentünk össze.  

- Mit csináááááltok? – ordított Louis. 

- Csak nem megzavartunk valamit? – vigyorgott kajánul Harry.

Nevetve megforgattam a szemem és nyomtam egy gyors puszit Zayn szájára:

- Tíz perc, addig iszok egy kávét. 

- Oké, sietek – viszonozta a puszit.

Kitereltem a fiúkat a szobából és becsuktam az ajtót. Együtt indultunk lefelé.

- Uhh…tíz perc? Kávé? Kell az energia az új menethez? – húzogatta a szemöldökét Lou. Harry perverzül felröhögött. 

- Istenem, segíts! – emeltem a tekintetem az égre. 

- Hagyjátok már békén! – szólt Liam hangja a nappaliból. – Még a végén elijesztitek.

Hálásan pillantottam rá. A további pár lépést már cukkolódások nélkül sikerült megtennem a konyháig. A pultnál Niall falatozott békésen.

- Jó reggelt! – köszöntöttem vidáman. 

- Neked is! Jól aludtál? – vigyorgott. 

- Ne kezdd te is! – néztem rá figyelmeztetően. Védekezően felemelte a kezeit és inkább visszatért a fánkjaihoz. Okos döntés, gondoltam magamban. Rövid keresgélés után feladtam és inkább megkérdeztem: 

- Hol tartjátok a kávét? 

- Ülj le! Majd én megcsinálom – lépett be a konyhába Zayn. Barna nadrág és egy a dagadó izmait tökéletesen körülölelő zöld pulóver volt rajta. Lehuppantam a csendesen majszoló Niall mellé és figyeltem, ahogy szorgoskodik. 

- Tejjel vagy tejszínnel? – kérdezte. 

- Tejjel. 

- Cukor? 

- Kétkanálnyi.

Elém tett egy gőzölgő bögrét.

- Köszönöm – szürcsöltem hálásan.

Kisvártatva a többiek is csatlakoztak hozzánk. Nevetve vitatkoztak valamin. Louis mellém lépett és átkarolta a vállam. Kérdőn néztem rá, ő pedig a hajammal kezdett babrálni.

- Igen, Louis? – néztem rá nyomatékosan. – Mit szeretnél?  

- Semmit, csak jó téged piszkálni.   

- Ohh…az más. – fordultam vissza a kávémhoz nyugodtan. 

- Hééé! – kiáltott fel felháborodva Niall. – Az az enyém! – és duzzogva nézett Zaynre, aki elcsórta az egyik fánkját.  

- Mmm…- harapott bele látványosan – igazán finom.

Niall nem bírta tovább, felpattant és kergetni kezdte Zaynt körbe-körbe a konyhában. Hangosan nevettünk rajtuk. Végül Nialler lihegve visszaült a székére:

- Nyertél, a tied lehet. 

- Én is így gondoltam – húzta ki magát Zayn és betermelte a kezében lévő ragacsos süteményt.

Megittam a maradék kávémat és várakozva néztem rá:

- Mehetünk?  

- Igen, hozom a kocsi kulcsot – sétált kifelé. 

- Hova mentek? – pislogott rám nagy szemekkel Nialler. 

- Haza – borzoltam fel a haját. 

- Máris? – meresztett rám szomorú kiskutyaszemeket. 

- Mi is mehetünk? – lelkesedett Louis. 

- Csak, ha jól viselkedtek – kacsintottam rá vigyorogva.

- Szuper! – pattantak fel és rohantak a kabátjukért.